Ha az Antarktisz szóba kerül, akkor eddig mindenki szeme előtt az jelent meg, hogy az egy felettébb hideg hely, emberi lakhatásra nemigen alkalmas, és az év túlnyomó részében állandó hóviharok tombolnak itt. Ehhez mérten mostanában egymást érik a híradások, hogy városnyi méretű jégdarabok szakadnak le a sark egybefüggő jégpáncéljából, és indulnak gyorsütemű olvadásnak. Valójában érezhetjük már rég óta, hogy nagyon kezd nem jó irányba tartani a Földünk sorsa, szembetűnő, hogy milyen pokoli ütemben borulnak fel az évszakok változásai, és mennyire rapszodikussá vált időjárásunk.
Úgy tűnik, hogy nem csupán életünket gyorsítottuk fel értelmezhetetlen szintre, de ugyanilyen tempóban tesszük tönkre életterünket, környezetünket, és valójában ma még senkinek sincs pontos képe arról, hogy mi fog történni a közeljövőben, de ha csupán csak az utóbbi húsz esztendő történéseit nézzük, láthatjuk, nem csak hogy felgyorsultak az események, hanem egyre inkább súlyosbodnak is. Szélviharok, cunamik, földrengések, és ezekkel egy időben, új, eddig nem látott kórokozók kerültek elő, vészes ütemben megbetegítve a Föld lakosságát.
Az elhagyott területeken általában nemigen történik semmi, hiszen nem véletlenül nem élnek ott emberek. A Déli-sark is egyfajta változatlanságot sugallt eddig, és nemigen tudtuk, hogy mit is rejt a vastag hó és jég, amely az Antarktiszra rárakódott. Mostanra azonban rohamosan olvadásnak indult a jégpáncél, és nem csak ennek olvadása, hanem a kontinens hótakarójának visszahúzódása is meglepő dolgokat tárt a kutatók szemei elé. Jogosan merül fel tehát a kérdés az elénk kerülő felfedezések után, vajon lakták már civilizációk korábban Antarktiszt?
Brit tudosók – (tényleg azok) – korábban fúrásokat eszközöltek néhány helyen, és legnagyobb meglepetésre virágpor nyomaira bukkantak. Olyan virágok poraira, amely a mediterrán éghajlaton tenyésznek. Nagyon úgy áll a helyzet,
hogy az Antarktiszon valamikor sokkal barátságosabb volt az időjárás, mint most. Annyival barátságosabb, hogy akár egy egész civilizált társadalom is élhetett itt, melynek nyomait aztán eltemette a hó és a dermesztő fagy. Egészen
mostanáig…
A kutatások folyamatosan haladnak, sajnos azonban ennek csupán néhány hónap kedvez egy esztendőben, utána olyan rosszá válik az idő, hogy várniuk kell a következő jó időig. De egyes kutatók szerint már nincs sok az áttörésig. Lehetséges vajon, hogy csupán egy egészen rövid idő, és végre rábukkannak valami olyan bizonyítékra, amely egyértelmű választ ad, kik lakták ezt a helyet? Elképzelhető az, hogy a megannyi eddig megválaszolatlan kérdésre pont itt, Földünk egyik legeldugottabb területén kapunk majd választ, talán nem is olyan sokára?
Az Antarktisz-rejtély című regény ezeknek a kérdéseknek ered nyomába, és vesz végig minden lehetséges magyarázatot…