Valahogy mindannyian érezzük azt, hogy felgyorsult életünk nehezen viselhető mindennapjai újabb terhekkel növekedtek azzal, hogy a világ és környezetünk eseményei milyen nagyon rossz irányt vettek. Ebben a végtelenül nyomasztó légkörben egyre nehezebb megőrizni nyugalmunkat, életünk minden pillanata észrevétlenül egyre nyomasztóbbá válik, és nem nagyon merünk belegondolni abba, hogy hol lehet a vége, vagy, hogy lesz-e egyáltalán a mi életünkben.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy ha ezeknek a nyomasztó eseményeknek a negatív hatásait csökkenteni szeretnénk, tennünk kell valamit magunkért. Sajnos a mai napig sokan idegenkednek a különféle stresszoldó technikáktól, és a meditációt még mindig valamiféle titokzatos keleti szertartásnak vélik, ahol ennek művelője lótuszülésbe helyezkedik el egy szőnyegen, és körülötte füstölök garmada ontja magából a különféle illatot. Hajlamosak vagyunk ilyen sztereotípiákra, és arra is, hogy mielőtt utána járnánk mi is valójában a meditáció máris elvessük azt.

Való igaz, hogy ennek a dolognak az avatott keleti művelői elérhetnek egy egészen más tudatállapotot, vagy a lelki béke egy általunk még elképzelhetetlen fokát. De általában ezek az emberek így is nevelkednek, ebben a közegben nőnek fel, és világlátásuk is más. De szerencsére nincs szükség arra, hogy hosszú éveket töltsünk azzal, hogy megtanuljuk ilyen mélyen ezeket a lelki gyakorlatokat. Ha arra gondolunk, milyen megváltásnak érezzük azt, ha néha megállunk egy pillanatra a napi rohanásunkban, és veszünk néhány nagy levegőt, majd lassan kifújjuk, akkor elképzelhetjük, hogy mondjuk egy napi tíz-tizenöt perces tudatos ellazulás milyen pozitív hatással lehet túlhajtott idegrendszerünkre, szervezetünkre.

Aki ennél is tovább szeretne menni, annak rendelkezésre állnak különböző meditációs technikák, de fontos, hogy nem mindjárt a legnehezebbel kezdjük, mert az még a meditációban jártas keleti embereknek is igen nagy kihívás, és kezdeti sikertelenségeink miatt aztán hamar fel is adjuk. Kezdetben talán valamilyen vezetett meditációt kellene kipróbálnunk, ahol a vezető végig vezet minket azokon a folyamatokon, amelyeket feltétlen meg kell tennünk ahhoz, hogy sikerrel járjunk. Természetesen a vállalkozó szelleműek egyéni utat is választhatnak, de akkor nehezebb az utunk kiértékelése, nem tudjuk megbeszélni a tapasztalatainkat szakavatott emberrel, és nagy valószínűséggel az eredmény megérkezése is vagy elmarad, vagy pedig sokkal később következik be.

A vezetett meditáció nem újkori találmány. Már az ókorban belső utazásra vitte a főpap a beavatandókat. A mai kor embere, főleg a nyugati civilizáció gyermeke igen távolra került belső világától, és ez az oka annak, hogy benső támogatás híján nehezen boldogul. Pszichoterapeutákra, segítő szakembertek segítségére szorul. Persze az is probléma, hogy társadalmunk még mindig betegnek kezeli az összes pszichiáterhez forduló embert, pedig nagy részük egészen egyszerűen csak nem találja a helyét ebben a “külső” világban. 

Szinte bizonyos, hogy a régebbi korok emberei sokkal közelebbi kapcsolatban voltak belső világukkal, képeikkel, szimbólumaikkal. A mai kor emberének nagyon meg kell küzdeni az információ szennyezéssel, hiszen számtalan csatornán ömlik hozzánk a hiteles, és annak mondott, de sosem ellenőrzött információ. Nem csoda hát, hogy annak a társadalomnak, amely erősen megszokta, hogy mindig megmondták, mit tegyen, hatalmas kihívást és káoszt okoz az, hogy eligazodjon a mindennapjaiban, és egyáltalán be tudja sorolni a megfelelő helyre önmagát, hiszen viszonyítási pontok nélkül még nehezebben boldogulunk a világban, vagy sehogy sem. 

Folyamatosan gyorsul a világ, és folyamatosan nőnek azoknak a behatásoknak a számai, amelyeket fel kell dolgoznunk. Sajnos azonban az ember emóció feldolgozóképességét ezeknek a behatásoknak a számai már meghaladták. Nem vagyunk képesek a helyén kezelni minden információt, amely ránk zúdul a mindennapjainkban, nagy részüket értelmezni sem tudjuk megfelelően. Miután a világot lelassítani nem tudjuk, így csak magunk tehetünk azért, hogy a hozzánk eljutó információkat megszűrjük, szelektáljuk. A nyugati társadalmakban mára már alig van valaki, akinek ne lenne szüksége arra, hogy időnként valamilyen módszerhez ne kellene folyamodni. Sajnos az alkohol és a kábítószer is ezeket a célokat szolgálja, de egészségkárosító hatása miatt inkább több kárt okozunk vele, mint hasznot hajthatnánk magunknak. 

Természetesen itt most nem azokról beszélünk, akik valamilyen szenvedély betegségben szenvednek, mert a szenvedélyüktől való megszabadulás egy külön embert próbáló feladat. Akik azonban úgy szeretnének megszabadulni a felgyülemlett stressztől, hogy elsajátítanak valamilyen meditációs technikát, egészen bizonyos, hogy jó úton járnak. 

A stresszoldáson kívül ezek a meditációs gyakorlatok egyben belső utazások is, így nagyobb és mélyebb önismeretre tehetünk szert. Külső és belső tartást szerezhetünk általa, megnövekszik a probléma megoldó készségünk, kiegyensúlyozottabbak leszünk, és jócskán csökkenthetjük a szervi megbetegedés esélyeit. Csupán tudatosnak kell lennünk. Ezt persze könnyű leírni, de végrehajtani nehéz, hiszen ahhoz, hogy mindennapi életünk részévé tegyük a meditációt, meglehetős sok energiát kell mozgósítanunk, és eléggé kitartónak kell lennünk. Legalábbis kezdetekkor.

Sokféle meditációs technika létezik, de mindegyiknek az a célja, hogy megtaláljuk vele középpontunkat, ezáltal kiegyensúlyozottabbá váljunk, és fel tudjuk vértezni magunkat a stressz káros hatásai ellen. Már a régi korok embere is végzett különféle meditációs gyakorlatokat, ha akkor még nem is ez volt a neve. Akár vallási, akár egyéb okai voltak, régóta tudjuk, hogy a meditáció igen hasznos tevékenység. Még akkor is így van, ha magának a fogalomnak kissé misztikus felhangot ad a keleti titokzatosság.

Pedig csupán annyira misztikus dolog ez, amennyire mi magunk azzá tesszük. Felbecsülhetetlen segítség lehet mindennapi életünkben, és elengedhetetlen abban is, hogy önmagunkat minél jobban megismerjük. Belső utazásaink alatt nem kevesebbre tehetünk szert, mint hogy minden alkalommal mélyebb önismeretre jutunk, megváltozik a világlátásunk, higgadtabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk, és nem utolsó sorban a stressz okozta megbetegedések lehetőségeit is jócskán lecsökkenthetjük. Veszteni valónk tehát nincs, csupán akkor veszíthetünk, ha nem próbáljuk ki, és nem illesztjük be az életünkbe ezt a csodálatos elfoglaltságot.

1